Chiorean Cornel Marin

Románia



Vissza a karikaturákhoz

A régészek “kincsesbányát” látnak a több ezer éves szeméthegyekben, mert az egymásra rétegződött hulladékok tájékoztatnak minket, hogy egyes korszakokban hogyan éltek az emberek. A legrégibb civilizációs korszakokból csak a csonttöredékek, vagy a törött kőeszközök maradtak meg, a szerves anyagok nagy része elpusztult. Amikor azonban az ember elkezdte a tűztechnikát az eszközkészítés használatára alkalmazni, és szinte „termelési” mennyiségben állította elő a természetben le nem bomló anyagokat, mint a kerámiát, a fémeket és az üveget, fokozatosan növekedett a felhalmozódó hulladékok mennyisége. A fémeket még csak újra lehetett olvasztani és újra önteni (réz, bronz), a törött kerámia azonban a római korban már szinte hegyekké magasodó szeméthalmokban gyűlt össze, pl. a „Monte Testaccio” amphora-töredékei. Utóbbiak – amellett, hogy a régészek fontos gazdaságtörténeti következtetéseket vonhatnak le a különböző típusok és a bélyegzők elemzéséből – ma már lényegében nem szennyezik a környezetet.

A mai – le nem bomló, vagy csak évszázadok alatt lebomló – műanyagok hatalmas mennyisége valóban beláthatatlan veszélyeket hordoz, különösen olyan kulturális környezetű térségekben, ahol nem oktatják, nem nevelik óvodás kortól a nemzedékeket ennek a veszélynek a tudatos elhárítására. A szeméthez való viszony kialakításában a jutalmazás és büntetés módszerét kis közösségi szintről állami szintre kellene emelni. Pl. tiszta határú községek állami támogatása, zugszemetelők (ligetekben szeméthalmokat hagyók) elkapási módszerének kidolgozása és precedens jellegű büntetések.

A szelektív gyűjtés és a feldolgozás továbbfejlesztése. Igaz, így az utókornak csak a múzeumokban maradhatna, tudatosan megőrzött, leltározott, konzervált,  vizsgálandó hulladékminta, amelyből néhány okos ember PhD disszertációt írhat és eredményeinek népszerűsítése céljából külföldi konferenciákra utazhat.

Dr. Gömöri János
régész